Iskolánk névadója

Lorántffy Zsuzsanna 1600. körül született Sárospatakon Lorántffy Mihály és Zeleméri Borbála leányaként. Édesanyját egész kis korában, édesapját pedig a gyermekkor küszöbét alig átlépve vesztette el. Még hajadon volt, amikor mostohaanyja, Andrássy Kata is meghalt.

1616-ban ment férjhez I. Rákóczi Györgyhöz, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem fiához. Férjével a Lorántffy család birtokán éltek Sárospatakon. Itt születtek gyermekeik: Sámuel, György, Zsigmond, majd Sámuel halála után a szintén gyermekként eltemetett Ferenc.

Lorántffy Zsuzsanna nagyszerű társa volt férjének az élet minden területén: a birtokok jövedelmező igazgatásában, politikai ügyekben, és ha kellett, a hadviselés megszervezésében is. Nagy hangsúly fektetett emellett a szellemi élet támogatására is: jótékonyan segítette a sárospataki, debreceni, nagyváradi, kolozsvári és gyulafehérvári református iskolákat. Pártfogolta a református teológiai írókat műveik kiadásában, részt vett kora irodalmi mozgalmaiban. Amikor férje Erdély fejedelme lett, elhagyták a birtokot, és Váradra költöztek. A család élete ettől kezdve folyamatosan ívelt felfelé, mígnem az ország leghatalmasabb urai lettek. Boldogságukat és nyugalmukat azonban 1648-ban megtörte I. Rákóczi György halála, majd négy évvel később harmadik fiuk, Zsigmond elvesztése. Lorántffy Zsuzsannát e megrázkódtatások idején Istenbe vetett erős hite tartotta fenn.

Élete alkonyán a fejedelemasszony a jótékonyságnak, a református vallásnak és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Nem csak a vallás terén voltak szabadszellemű törekvései, hanem a tanügy terén is újítani akart: Sárospatakra hívta Comenius J. Amost, a XVII. század legkiválóbb pedagógusát. Lorántffy Zsuzsanna élete utolsó éveiben sokat szenvedett fia, II. Rákóczi György vakmerő politikája miatt, amely a Rákócziak hanyatlásához vezetett. A fejedelemasszony küzdött e hanyatlás ellen, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. 1660. április 18-án halt meg, rá egy héttel fia, György is távozott. Lorántffy Zsuzsanna élete egyszerűségben, családiasságban, áldozatkészségben, jótékonyságban, hazaszeretetben követendő példa mindnyájunk számára.

Lorántffy Zsuzsannáról bővebben

Lorántffy Zsuzsanna fejedelmi nő volt minden tekintetben: szelíd és jótékony a hatalomban, erős és szilárd a csapások közt, vigasza a szenvedőknek, szószólója az elnyomottaknak, pártfogója az üldözötteknek.

Jellemét, egyben egész életét férjével, gyermekeivel, udvari tisztjeivel, kortársaival, bizalmas embereivel folytatott levelezéseiből ismerjük meg.

A XVI. században Sárospatak vára és uradalma a Perényi családról a Dobó családra majd Lorántffy Mihály kezébe került, kinek két feleségétől fiúgyermek nem, de három leánygyermek született: Mária, Kata és a legidősebb, Zsuzsanna, akinek pontos születési dátuma bizonytalan, 1600 körülire tehető. Lorántffy Zsuzsanna alig lépte át a gyermekkor kapuját, amikor édesapja meghalt, így a gyermekek gyámjává Osgyán Bakos Jánost nevezték ki. A leány még hajadon volt, amikor mostohaanyját, Andrásy Katát is elvesztette. Pár hónappal a mostohája elvesztése után, 1616. április 18-án férjhez ment I. Rákóczi Györgyhöz, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem fiához. A rokonok 13 évig tartó pert folytattak ellene, de a Lorántffy család főbirtoka, Sárospatak a családé maradt. Itt élt férjével, aki 1619 nyarán Bethlen Gábor hadaihoz csatlakozott, de a vereségek, illetve felésége betegeskedése miatt visszavonult. Ezután születtek meg gyermekei: Sámuel, György, Zsigmond.

Az akkoriban fejletlen egészségügy és a rendszeres járványok nagyon sok embert szedtek áldozatul. Így halt meg Sámuel fiuk is. Később született Ferenc fiukat már gyermekkorában eltemették. A gyász, mint múló felleg vonult el a család feje fölül, s derűs napok sora következett. Ezalatt Lorántffy Zsuzsanna férjével együtt egyre nagyobb hangsúlyt fektetett Sárospatak gondozására. Így lett a figyelem központi tárgya az iskola, amelyet kitűnő tanárokkal látott el, segítette és eltartásban részesítette a szegényes tanulókat, a jobbakat saját költségén egyetemekre küldte. Lorántffy Zsuzsanna a kor irodalmi mozgalmaiban is ugyanúgy részt vett, mint az iskola tanárai, tudósai, diákjai. Díjazta az írókat, és munkáikat a Sárospatakon felállított nyomdában ki is nyomtatta. Az iskola színvonala annyira megnőtt, hogy távoli főurak is ide járatták fiaikat.

Ilyen fényűzésben, elismerésben, megbecsülésben élték életüket. Bethlen Gábor halálával Lorántffy Zsuzsanna férjét, I. Rákóczi Györgyöt hívták meg az erdélyi fejedelmi székbe. 1630. október 1-jén feleségével és fiával Debrecenen át Váradra mentek. A hat évig tartó, hosszas küzdelem, csata után valóban erdélyi fejedelem lett.

Az örökölt uradalmak során Lorántffy Zsuzsanna tennivalója egyre szaporodott. A birtokon folytatott okszerű gazdálkodás igen megnövelte a család bevételét. A család gazdasági fellendülése kettőjük szorgalmának és takarékosságának eredménye volt.

Valamennyi gazdatiszt szoros kapcsolatban állt velük, a termésről szóló jelentéseiket közvetlenül nekik küldték. A legkisebb falu termése felett is a férj vagy maga Lorántffy Zsuzsanna határozott. Innen ered Lorántffy Zsuzsanna fennmaradt nagyszámú levelezése. Ezekből tudhatjuk azt is, hogy mekkora hűséggel viszonozta férje szerelmét, gyöngédségét, csillapította haragját, enyhítette szigorát.

Lorántffy Zsuzsanna a gazdálkodás mellett nagy hangsúlyt fektetett a szellemi élet támogatására is. Jótékonysága a sárospataki főiskolán kívül a debreceni, a nagyváradi, a kolozsvári és a gyulafehérvári református iskolákra is kiterjedt. Számtalan lelkész fizetését uradalmainak jövedelméből fizette; templomainak újításához, nagyobbításához mindig hozzájárult mind anyagilag, mind saját kétkezi munkájával.

A református teológiai írókat pártfogolta műveik kiadásában; rendelkezésükre bocsátotta a sárospataki családi és a gyulafehérvári fejedelmi nyomdát is.

Szerte az országban terjesztette munkáikat, ő maga is írt egy könyvet, amely Móses és a Propheták címen jelent meg Gyulafehérvárott 1641-ben. Ez nem volt más, mint egy egyszerű antológia: a szentírás és a református vallás 45 hitágazata igazságtételének gyűjteménye. 1642-ben született meg erre a nagyszombati jezsuiták rendkívüli névtelen válasza, amely Lorántffy Zsuzsannát durván megsértette.

Férjét, Rákóczi Györgyöt ez olyan haragra gerjesztette, hogy az aljas, megszégyenítő munka összes kapható példányát megvásárolta, megsemmisítette és panaszt tett III. Ferdinánd magyar királynál, kérve őt, nyomozza ki és büntesse meg az ismeretlen szerzőt. A per azonban eredmény nélkül szűnt meg.

Lorántffy Zsuzsanna gyermeke, György 1641-ben eljegyezte magát a hatalmas Báthory család egyetlen leányával, Báthory Zsófiával. Az esküvő napjának kitűzését egyetlen dolog akadályozta, nevezetesen, hogy a két gyermek különböző vallású volt. Végül pompás keretek közt 1643. február 3-án megesküdtek, majd április 5-én Báthory Zsófia ünnepélyes keretek közt áttért a református vallásra.

Lorántffy Zsuzsanna közben családjával Fogarasra költözött. Ezalatt Rákóczit az ország politikai és vallásszabadságának hanyatlása foglalkoztatta. Amint a szövetségesekkel és a törökkel megegyezett, rögtön Erdélybe indult kisebbik fiával, Zsigmonddal. György fia és felesége Erdélyben maradt, a kormányzás az ő kezében volt.

Lorántffy Zsuzsanna nehezen viselte férje és fia távollétét. Magába fordulása helyett azonban különös szervezőképességének adta tanúságát férjének felső- -magyarországi hadjárataiban, 1644-45-ben ő fogadta a csapatokat, azokat férje után küldte, gondoskodott a várak felügyeletéről, az Erdélybe küldött foglyok ellátásáról, a hadak pontos fizetéséről.

Közben az Erdélyben maradt György fiuk felesége, Báthory Zsófia egészséges gyermeknek, Ferencnek adott életet, aki a háború okozta szenvedéseket és a családi bajokat orvosolta. A háború végével a létrejött linzi béke teljesen szabályozta a háborút megindító vallásügyi kérdést, és helyreállította Magyarország politikai szabadságát, a Rákóczi családot pedig az ország leghatalmasabb uralkodójává tette. A család élete tovább ívelt felfelé: György fiuk már fejedelem volt, Zsigmond fiuk pedig a lengyel királyi trónt próbálta megszerezni.

A család legboldogabb napjait az öröm és megelégedés, a nyugalom és boldogság hatotta át egészen 1647-ig, ekkortól az öreg fejedelem, I. Rákóczi György egészsége egyre rosszabb lett, végül 1648. október 11-én meghalt.

1649-ben Lorántffy Zsuzsanna Zsigmond fiával Sárospatakra vonult vissza. A gyász nem ért véget férje halálával, ugyanis 1651. június 27-én megnősült Zsigmond fiát 1652. február 4-én elvesztette. Lorántffy Zsuzsanna olyan erős lélekkel rendelkezett, amely sohasem tört meg. Erős hite Istenben, mint a Biblia asszonyait, fenntartotta őt.

Élete alkonyán majdnem kizárólag a jótékonyságnak, a református vallásnak és a sárospataki főiskolának szentelte idejét. Tíz évig harcolt a presbiteriánusok élén (akik az egyházban a gyülekezet összességének függetlenségéért küzdöttek), az episcopalisták ellen (akik a püspöki hatalom hierarchiáját akarták megvalósítani). E szabadszellemű törekvései miatt sok gyűlöletes rágalmat kellett elszenvednie ellenségeitől. Ezek ellenére sikert könyvelhetett el az egyház területén, mert újító eszméit sikerült megalapozni és kicsiráztatni, amelynek termése a felállított presbitérium lett.

Lorántffy Zsuzsanna újítólag lépett fel a tanügy terén is. 1650-ben Sárospatakra hívta Comenius J. Amost, a XVII. század legkiválóbb pedagógusát, aki a nevelésügy terén megtanította azt az eszmeharcot, amellyel korunk nevelési rendszerének alapkövét tette le.

Jelleméből adódóan ekkor is méltó volt önmagához. Míg az egyház terén az eszmék terjesztése volt a fegyvere, addig az iskola terén a sárospataki kollégium felemelésével válaszolt.

Utolsó éveire nagy szenvedések vártak fia, II. Rákóczi György vakmerő politikája miatt, aki a török megkérdezése nélkül - a protestáns svéd és a katolikus lengyel királyok harcában - a svéd királlyal kötött szövetséget. Kezdeti sikerei után megtorlás következett. II. Rákóczit megverte a lengyel, hadseregét a tatár, egy lengyel csapat pedig Felső-Magyarországon át a Rákóczi uradalmakat dúlta, égette fel.

Lorántffy Zsuzsanna látta háza „csillagának" halványulását, amelyből elszállt a béke és nyugalom. Végtelen belső erejét mutatja, hogy a visszafordíthatatlan hanyatlással és csapásokkal megpróbált szembeszállni. Zászlósokat küldött szét hadseregek toborozásának céljából, Isten segítségét hívta, írt a magyar király hatalma alatti főurakhoz, előkelőkhöz, a nádorhoz, hogy azoktól pártfogást, szövetségeseket kérjen. Mindez hiába volt. Lorántffy Zsuzsanna 1660. április 18-án halt meg, nyugodtan, Istenbe vetett hittel; rá egy héttel pedig fia, II. Rákóczi György is távozott.

Aki eszmékért é1 és harcol, aki a szabadság ügyének szolgálatot tesz, annak nevét megőrzi a hálás emlékezet, művét fenntartja az idő.

Egyszerűségben, családiasságban, áldozatkészségben, jótékonyságban, hazaszeretetben életét, példáját válasszák követendő mintául.