Iskolánk története

A kaposvári református általános iskolát a Kaposvári Református Egyház Presbitériuma 1992. tavaszán alapította. Az iskola - 16 első osztályos diákkal és két tanítónővel (Lóczy Istvánné, Molnár Tímea) - 1992. szeptemberében kezdte meg működését a református gyülekezeti ház épületében, abban a teremben, amely a két világháború között a Lorántffy Zsuzsanna Református Nőegylet otthona volt.

A jelenlegi iskolaépület (még lapos tetős, kétszintes állapotában) 1994-ben került egyházi tulajdonba, és az iskola 1994. szeptemberére költözhetett át átalakított és szépen felújított új otthonába. Iskolánk neve - Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola - is ekkor vált hivatalossá.

A kezdetben hatalmasnak tűnő épületet 1996-ra az iskola „kinőtte”, szükségessé vált a bővítés, amely 1996 nyarán egy emeletráépítéssel három hónap alatt ment végbe. 1996 szeptemberében már 5 osztállyal, 135 gyermekkel és 12 fős tantestülettel kezdődött az iskola ötödik tanéve.

Már 1996 nyarán elkezdődött és 1997. január 1-re befejeződött az időközben megvásárolt második épületben (eredetileg mindkettő az MSZMP „magánhadseregének”, az ún. Munkásőrségnek a bázisa volt) a konyha és étterem kialakítása. 2000-ben a két épületet összeépítettük, kibővítettük, így a 2000/2001. tanév kezdetére iskolánk elnyerte mai formáját.

A 2004/2005. tanévet iskolánk 424 diákkal és 45 főállású pedagógussal kezdhette el. Általános Iskolánk az idei tanévre teljesen kiépült: minden évfolyamán 2-2 párhuzamos osztályunk van. Gimnáziumunkban mind a négy évfolyamon egy-egy osztállyal kezdődött meg az új tanév. Vidéki gimnazistáink kollégiumunkban, a Református Gyülekezeti Házban, otthonos, barátságos környezetben, kényelmes 2-4 ágyas szobákban lakhatnak.

1992-ben hagyományok nélkül a semmiből indultunk. Mára eljutottunk odáig, hogy korszerű épületben, nagy diáksereg éli megszokott életét.

Ha végiggondoljuk hogy honnan indultunk és hová jutottunk, végtelen hála lehet a szívünkben Isten iránt, mert elmondhatjuk: „mindeddig megsegített minket az Úr” (1Sám 7, 12).